A megmentés az angol Prodrive-tól érkezett. Eibach rugókat és Bilstein lengéscsillapítókat kapott, geometriát és ültetést változtattak. Így született meg a Brera S, mindössze 500 példányban. Olasz stílus brit hangolással – a legnagyobb Brera mind közül.
Én azonban a normál 2.2-est vezetek – talán a legkecsesebb a nem-S változatok közül. Amint elindulok, már egy mérföld után fülig ér a szám. A Brera sokkal inkább bevon, mint egy modern autó. Nincs ultramodern műszerfal, se ADAS. Mennyei! Mikor távolodtunk el ennyire az autók lényegétől?
Igaz, hogy nem különösebben ügyes vagy gyors, és a kormányzás késlekedik. De a sebességváltás remek, a kilátás csodás, és az emberek reakciói feledhetetlenek. Örömet szerezni az igazi élvezet.
A kuplung kezd szivacsos lenni, és… égő szag? Az ablakemelő sem működik rendesen. Üdvözöllek az Alfa tulajdonlás világában: öröm, káosz, aggódás, ismétlés. Egy kis megálló egy pihenőnél.
Le kellett ülnöm, elgondolkodni rajta: megérte-e találkozni a Brerával? Mozgatni nem tudott, sosem ment túl a felszínen. De lenyűgöző látványt és élményt nyújt. Teljesen helyreállva újra felpörgök, és hazafelé veszem az irányt. Nos, nekem ennyi elég volt. A legjobb Brera az, ami a hálószoba falán lóg, nem a felhajtón parkol.
Összefoglaló: Az Alfa Romeo Brera varázsa a stílusában rejlik, azonban mechanikailag nem tudja beváltani a hozzá fűzött reményeket. A Prodrive által hangolt változat javított vezethetőségen esett át, de az igazi értékét a megjelenése adja. A Brera legjobban egy poszteren él.
