A Pontiac a Firebird Trans Am modelljét a Buick ikonikus turbós V-6-os motorjával szerelte fel, amely abban az időben a gyorsulás királyává tette a járművet. Hivatalosan 250 lóerő és 340 font-láb nyomaték jellemezte, de valójában közel 300 lóerőt továbbított a hátsó tengelyre. Bill Owen, a Pontiac vezető motortesztelője kulcsszerepet játszott a projekt sikerében.
A Turbo Trans Am motorját átalakították, hogy tökéletesen illeszkedjen a Firebird kasztnijába, beleértve a hengerfejeket és a GNX-ből kölcsönzött intercoolert. A gyártás nem a GM keretein belül történt, hanem a Prototype Automotive Services által, akik korábban a GMC Typhoonon is dolgoztak. Ez a példány különösen érdekes, hiszen Scott Kelly, a projekt egyik kulcsfigurájának személyes autója volt.
Az összes 20. évfordulós modell fehérre volt fényezve, 16 hüvelykes könnyűfém kerekekkel, és diszkrét jelzésekkel ellátva. Az autókat aeropakkal, sportfutóművel és jobb hűtőrendszerrel szerelték fel, a teljesítmény érdekében. Négyfokozatú automata váltóval és korlátozott csúszású differenciállal érkeztek.
Az egyik legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor az autó az 1989-es Indy 500 során pace car-ként szolgált, módosítások nélkül. Szinte úgy tűnt, mintha meg is nyerte volna a versenyt, hiszen egy baleset miatt a győztes Emerson Fittipaldi a Firebird mögött haladt át a célvonalon.
Ez az alacsony futásteljesítményű Turbo Trans Am nem csupán egy autó, hanem egy darab történelem. Az aukció január 16-án ér véget, és a jövőbeni tulajdonos számára Indianapolis egy nagyszerű úti cél lehet, hogy megmutassa ezt az ikonikus autót az autórajongóknak.
