A Motorhead vizuális stílusa mintha csak Ridley Scott rendezésében készült volna az 1980-as évek elején. A pályák betonépületek között kanyarogtak, a fényszórók próbálták áttörni a sűrű szmogot, és dübörgő zene kísérte az éjszaka közepén. Az egyetlen hiányzó elem talán csak egy tésztabár volt... Ellentétben a hasonlóan híres Wipeout-tal, a Motorhead valósághű vezetési fizikai modellel rendelkezett. A pályák kihívást jelentettek, ahol egy apró hiba is bukást eredményezhetett, de legalább rakétáktól nem kellett tartani.
Érdekes megoldásként a játék lehetőséget adott a grafikák folyamatosságának növelésére, ám kevesebb ellenfél ábrázolása mellett. Bár ez csak egy trükk volt a barátok lenyűgözésére, a Motorhead alacsonyabb képkocka-sebességen is remekül játszható maradt.
A zenei aláfestés trance és elektronikus dallamokat kínált, nem pedig a Lemmy-féle heavy metal hangzást. Ez bizonyára néhány 1990-es évekbeli rock rajongót megzavart.
A `Motorhead` a 90-es évek végén egyedi látomással és szórakoztató játékmenettel nyűgözött le. Ridley Scott-féle esztétikájával és kihívásokkal teli pályáival a sötétebb jövőképek egyedi darabja maradt. Az emlékezetes élményt a zene és a játéktechnikai újítások tették teljessé.
