Eddie Jordan nem csupán csapatfőnök volt; ő maga volt a sportág szívverése. Olyan személyiség, aki messziről is felismerte a tehetséget – gondoljunk csak Michael Schumacherre –, és mégis képes volt viccelődni a szerelőkkel. Csapata olyan volt, mint egy turnézó rockbanda: karizmatikus, kaotikus és szívből szóló.
A Forma–1 aranykorát éli, új rajongók milliói áramlanak a sportágba. De ezzel együtt beköszöntött a nagy technológia és a gigantikus pénzek világa, amely mindent fényesre polírozott. A teljes igazságot már nehezebb kimondani a vállalati hatalmasságok felbosszantása nélkül.
Eddie nem rejtette véka alá véleményét. Mondandója nem a trendek nyomására formálódott. Bravúr, hogy egyszer egy másik csapatfőnököt azonnali bocsánatkérésre késztetett, miután méltatlanul bánt vele egy félreértés okán.
Eddie Jordan talán akkor volt a legigazibb, amikor családja körében volt. Egy karácsonyi videóban gyermekeivel és unokáival szerepelt, ők énekeltek, táncoltak, zenéltek – Eddie pedig büszkén a háttérből figyelte őket.
Ahogy a sportág új magasságokba emelkedik, ne felejtsük el: az Eddie Jordan-féle karakterek pótolhatatlanok. Míg a Forma–1 egyre csillogóbbá, grandiózusabbá válik, valójában épp ezek a különc személyiségek hiányoznak majd belőle.
Eddie Jordan a Forma–1 élő lelke volt, aki a sportág emberi oldalát képviselte. Hiánya jelentős veszteség egy olyan világban, ahol az őszinte hangok egyre ritkábbá válnak. Mivel a Forma–1 egyre inkább a nagyobb kontroll felé halad, rá kell döbbennünk, hogy valami fontosat veszítettünk el vele.
