1997-ben, egy japán Shinkansen vonaton született meg az ötlet, amikor Piëch elképzelt egy 18 hengeres motort, amely ezt az ambíciót táplálná. A híres dizájner, Giorgetto Giugiaro kapta a feladatot, hogy megtervezze ezt a koncepciót. Ennek eredményeként jött létre az EB 118, amely egy 6,3 literes, szívó W18 motorral szerelt kétajtós coupéként mutatkozott be az 1998-as Párizsi Autószalonon.
Egy évvel később bemutatták az EB 218-at, egy fényűző, négyajtós koncepcióautót, ami a Type 41 Royale és az EB 112 koncepciók előtt tisztelgett. Ezt is egy W18 motor hajtotta, bár még mindig messze volt a kitűzött céltól.
1999 szeptemberében a Bugatti bemutatta az EB 18/3 Chiron középmotoros koncepcióját. Fabrizio Giugiaro, Giorgetto Giugiaro fia, dolgozott a karosszérián, hogy az illeszkedjen a motorhoz. Egy hónappal később, házon belül készült el az EB 18/4, amely Jozef Kaban tervei alapján született meg.
A W18 által kínált teljesítmény megbízható kihasználása, valamint a hőkezelés és a bonyolultság irányítása miatt a mérnökök a W16 motorra váltottak. Négy turbófeltöltővel felszerelve jött létre a 8.0 literes W16, amely lehetővé tette a Bugatti számára a célok elérését. Így született meg a Bugatti Veyron, amely 1,001 lóerőt és 400 km/h feletti sebességet tudott produkálni.
A Bugatti Veyron története a merész álmok megvalósítását jelképezi. Egy japán vonatúton született az ambiciózus terv, majd számos koncepció és technológiai újítás révén valósult meg. A Veyron nemcsak a gyorsaság, hanem a luxus szinonimájává is vált, ami a mai napig lenyűgözi az autók szerelmeseit.
